Kazinczy Ferenc
Ismertesse Kazinczy Ferenc irodalomszervező és nyelvújító tevékenységét, valamint kommentálja kortársai (Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey) tevékenységéről írt kritikát és azok hatását!
Fiatal éveiben:
Lelkes híve volt az oktatásügy modernizálásának: pl. egyházi iskolák állami felügyelet alá helyezésével, az oktatás egységes legyen. Később kapcsolatai egyre szerteágazóbbak: a Magyar Museum majd az Orpheus szerkesztőjeként minden íróval érintkezésbe lép.
Az idősödő mester küzdelmei:
Rabsága alatt sokat olvasott, írogatott is. Ezután Széphalomra költözött, innen kezdett hatalmas kiterjedésű levelezésbe kora szinte valamennyi magyar írójával, gondolkodójával.
Három célja: Az irodalmi élet, a kritika, az egymás műveire való figyelés megteremtése volt a szándéka. Másrészt ennek révén az ízlés fejlesztése és a nyelv csiszolása, gazdagítása.
Az irodalmi élet megszervezőjeként:
A már nagy költőknek számító Csokonai, Berzsenyi, vagy a nyelvújítást előkészítő Révai Miklóssal és az ifjabb nemzedéket képviselő Kölcseyvel is levelezésben állt.
Kritikusként, az ízlés fejlesztőjeként:
Sok igaz értékítéletet hozott, de sokszor tévedett is. (a fordítás fontosabb, mint eredeti művek alkotása). Tévedett, amikor Csokonait sokadrangú költőnek értékelte, s verseit parasztosnak, közönségesnek minősítette.
Nyelvújítóként:
Nyelvújító munkája során új szókinccsel ajándékozta meg nyelvünket. Kezdete: 1811-Tövisek és virágok, gúnyos epigramma sorozata. Az Írói érdemrendben a stílus jelentőségét hangsúlyozva: a forma, a modor mindent elárul a beszélőről. A műgond, az önkritika, a művek utólagos tökéletesítése mellett tesz hitet: erre biztatja írótársait is.
Ellentábora a Mondolat című gúnyiratában vág vissza, melyre később a Felelet a Mondolatra ad választ.
|