Értékelő jellegű esszé

Sorstalanság c. filmről

Április 19. én ült be az egész iskola a sorstalanság című filmre. Ki-ki nagy izgalommal, valaki unalommal ült be. Miután kialudtak a lámpák elkezdődött a film, az alábbi esszé a véleményemet és meglátásaimat tükrözi a filmről. Mivel tanultam hogy nem szabad összehasonlítani a filmet a regénnyel ezért ezt nem is fogom megtenni. Ebben a szövegben a rendezésre, az operatőri munkára, a zenére, a színészek munkájára és a korhű megvalósításra fogok bővebben kitérni.

Legelőször a rendezésre térnék ki. Nem vagyok túlságosan jártas a filmek világában ezért nem is, nagyon tudom megállapítani nagyon, hogy mi számít rossz rendezői munkának vagy jónak. A film rendezése alapjában véve szerintem nem volt rossz, bár néha a hirtelen váltakozó részek számomra nem igen voltak követhetőek.

Alapjában véve tetszett a film fényképezése, a szép képek és jelenetek. Bár amikor elkezdődött a mű (ahogyan a fiú átjön az úton) egy picit túl mesterkéltnek tűnt, számomra ez nem volt túl valósághű.

A film szerintem korhűen ábrázolja az akkori embereket, öltözködést, környezetet, ami az embereket körülvette. Főleg a szereplők jelmezei tetszettek. Legjobbak talán a korhű járművek voltak (kocsi, busz). Egyáltalán nem éreztem, azt hogy egy filmet nézek, számomra teljesen korrekten voltak megformálva.

A színészek többsége nem volt állandó szereplő a vásznon Gyurka kivételével. Nem értettem meg pontosan azt, hogy miért olyan szenvtelenül hallom a szöveget, bár később megértettem. A főszereplő munkája szerintem átlagos volt, néhány színészével ellentétben.

Nagyon megfogott a koncentrációs tábor vezetőjének színészi munkája, szerintem teljesen hiteles volt. Úgy gondolom „Citrom Bandi”alakja pedig mindenkinek tetszett, soha nem lankadó lelkesedésével („Fogom én még a Nefelejcs utca plaszterjét taposni”J) és odafigyelésével, gondoskodásával, Gyurkával szemben.

A film zenéje híres westernfilmek zeneszerzőjétől való, bár ennek ellenére engem nem fogott meg különösebben. Nem tudom miért, de számomra olyan érzés így visszagondolva, mintha az egész film alatt nem is lett volna zene. Bár lehet hogy ez annak tudható, hogy nem volt benne (számomra) egyetlen olyan rész, sem ami emlékezetes lehetne.

A film utóélete: Úgy érzem, hogy nem egy azonnal lehengerlő filmmel találkoztam, de vannak benne részek melyek megérintettek (az emberekkel való bánás). Ez a film egy fiú életéről szól, nem pedig a zsidóság harcáról. Számomra ez a film azt mutatta be, hogy mindenkinek meg kell vívnia a harcát. Van, aki pontosan tudja, hogy miért, és fel is van készülve erre (Gyurka apja), van, aki nem tudja, hogy miért (a síró lány), van, aki még kapaszkodjon valamibe (Citrom Bandi), és van olyan, akinek nem maradt semmi (Gyurka). Úgy érzem mindenki, megtalálja a magához közel álló sorsot. Lehet hogy valaki számára nem mondott semmit ez a film, de én, amikor kijöttem a moziból már más emberként, jöttem ki onnan, mint ahogyan bementem…

                                                                                  Váradi Péter 11/B